Találkozás
Hófödte erdei táj bukkant fel előttem. Botorkáltam az ágak-bogakon át. A fiatal fekete fák között lélek se mozdult, hang se moccant.
S ekkor, a hófödte erdei úton elsuhant a fekete királynő.
Hosszú szoknyáján és egyenes derekán kívül főleg távolodása jelentette őt. Nesztelen, gyors léptekkel tartotta az utat. Felém se nézett.
A tisztáson hozzá közelebb értem. Megállt, így a távolság alig mérten fogyott.
Kínlódva préselődtek belőlem a szavak:
- Ki vagy te? Mi a neved?
Szót se szólt, arca mindegyre csak vibrált és folyt.
Én kinyújtottam kezem és tétován simogattam tömött, szőke haját a halántékán.
(943)
Másik találkozás
Egy erdei tó mellett álltam, és a meghívottra vártam. A dermedt föld kérgét érte csak a napsugár. A bőröm érte csak a napsugár.
S ekkor, a dombtetőn, feltűnt az oroszlán. Inni akart láttam, és akaratlan álltam el útját. Megtámad-e vajon, ha odébb megyek lassan, ha odébb megyek halkan?
Hozzá közelebb kellett mennem. Óriás macskafejével csak nézett.
Macskafején a simogatnivaló szőke bundát néztem én.
Aprókat léptem.
(945)
