D 10/2

2009.04.17. 00:54 | laci44 (törölt) | komment

1994

A fal tövében álltam s vártam csak vártam,
A fal tövében álltam.
Félhomályban lengett a gázlámpa fény.
A járdát még nem taposta senki,
Sem én, ki csak álltam,
S fagyottra váltan vártam.   
Lekucorított a csalóka remény, az esti köd.
Falhoz nőtt a homlokom,
Otthonom a fal és kövek közt a moha.
Nyirkos falakon tenyészik a soha.
Soha. Soha többé.
Ragacsos tömbbé állt össze a dac,
S a hiányzó habarcs: e kedves barát.
A falon át vagyonát vártam,
S éltem át a falak ünnepélyes masszívumát.
Ahogy a falnál álltam, a dolog tetejét se láttam.
S vártam, csak vártam a halált, a halál dalát,
S a halál egész dacos zenekarát.

(942)

süti beállítások módosítása