Átmeneti ablak
Száraz agyamban kergetem a füstöt
és vaksin megyek.
Guvvadó és véreres fogalmak a legyek.
Rozsdált a hagymáz a szavak peremén,
Mikor anyám tiszta szobájába nyitottam én.
Feltéptem az abrosz csendjét, nyerített a repedés.
Máris képzelt gátakon hömpölyög a feledés.
Dermedtem a vágytól. Az ostoba
Dolgok úgy oda voltak rakva, mint még soha.
Névleveket facsarni belőlük nem volt minek,
Dörzsölődő ízeltlábak ordítják mindenkinek.
Arcok és kezek. Sárga undortól mentesek.
Agyam nedves még egy percig és járásom egyenes.
(938)
