D 8

2009.03.31. 22:36 | laci44 (törölt) | komment

Simonyi Imre: Rendületlenül

S ha másként nem - hát legbelül:
hazádnak rendületlenül!
S ha restelled, hogy hangosan;
Nehogy meghalja más kívül?
Hát szakálladba dörmögd hogy:
Nincs hely számodra e-kívül.

De aztán - rendületlenül!
Ezt aztán - rendületlenül!
Hogy e-kívül, hogy e-kívül:
nincs más belül, nincs más belül!


Arthur Rimbaud: Hajnal

Átöleltem a nyári hajnalt.

Még semmi sem moccant a paloták előtt. Halott volt a víztükör. Az árnyak mezei még nem hagyták el az erdei útat. Mentem, lágy és élő lélekzeteket keltve; és fölnéztek a drágakövek, és zajtalan felmelkedtek a szárnyak.

Mikor a már halvány, friss kiáltásokkal teli ösvényen egy virág megmondta a nevét, az volt az első fölfedezés.

Ránevettem a fenyők közt alázúduló, fehér vízesésre: az ezüstös tetején felismertem a női istenséget.

Majd, egyiket a másik után, felemeltem a fátylakat. Karjaimat lengetve, végig az úton. S a síkra érve a kakasnak elárultam őt. Tornyok és a kupolák között menekült a nagyvárosban, s én, akár egy rohanó koldus a márvány rakpartokon, vadásztam őt.

Az út végén, egy babérfa erdőhöz közel, az összegyűjtött fátylakkal körülöveztem, s egy darabig érzékeltem hatalmas testét. A hajnal és a gyermek a fák tövéhez zuhant.

S ébredéskor dél volt.

süti beállítások módosítása