Bf
Mér egy hete nézem itt ezt a papírt
Nem ettem és nem ittam semmit
Egyre jóllakottabb vagyok
Felpillantok,
valóság.
Uramisten álmodozni azért nem érdemes.
Nem éri meg.
Te érted a kínai költők verseit
Megérte?
Nem emlékszel semmire.
Nem emlékszel arra a sötét hideg reggelre, mert csak egy
volt a sok közül, pedig aznap temettek valakit.
Az ablakon néztél ki, míg ő felöltöztetett.
Nem emlékszel arra, hogy rohantál.
Boldog izgalom várt. És te mégis
eltemetted a homokba.
El akarod felejteni az üvöltést. Nem akarsz emlékezni a
menekülésre.
Elfelejtettél mindent. Elfelejtettél minket.
Nem emlékszel arra, ahogy apád anyádra nézett.
Semmi, semmi emléked.
Csak ha a ruhád, az álarcot, levetted,
akkor kezdődik el.
Mennyire zavarnak a betűk a papíron,
furcsa zöld festéksorok Valami erre
görbül, van ami arra. Végleg
elvesztetted őt.
Mért van ott két patkány a sarokban?
Ugye minket néznek?
Borult az ég. A felhő...olyan furcsa
...az árnyékok rajta.
Már megint lefordul valaki.
Készül valami
Még ilyenek is élnek,
Otthon rólam beszélnek.
Ezt a vörös szemű kutyát utálom,
ha meglátom. Vérben forgok.
végig és kitömném magam
Aztán porcelánba önteném. Aztán nem
maradna csak a név. De legelőször
is elfelejteném.
Ha piros farkasokról álmodsz mit ér az?!
Pszt...Hallod?...Hallod???
A levegőben valami susorog.
A levegő susorog. Susorgás.
A nap átbukik az égen.
Eltapostad a bogarat is.
Eltaposnak a bogarak is.
Elmentél. S tudtam, sosem voltál itt.
A falon megváltoznak a képek.
Késő.
Ő felment hozzá és leült abba a furcsa
karosszékbe.
A járda alatt voltak. Ő és a ritmus.
Beszűrődő fényben.
